Mihelics Vid (1899–1968) a XX. század kiemelkedő magyar keresztényszocialista-kereszténydemokrata gondolkodója volt. A II. világháború előtt szociológiát és szociálpolitikát tanított két budapesti egyetemen, műveiben és a közéletben a keresztény társadalmi tanítás és a hivatásrendi társadalom képviselője volt. Mint újságíró és szerkesztő az Új Nemzedék és a Nemzeti Újság munkatársa, a Katolikus Szemle szerkesztője (1934–40) volt. 1946–49 között az egri Katolikus Jogakadémia tanáraként tanított. 1947–49 között a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője volt. A háború után az Új Ember és a Vigília munkatársaként, a 60-as években a Vigília felelős szerkesztőjeként tevékenykedett.
A kötet Mihelics Vid munkásságának egyik fontos szeletét mutatja be, egyúttal bepillantást nyújt a nyolc évtizeddel ezelőtti Magyarország szociális viszonyaiba és közéletébe. A kötet egyik része a 30-as években megjelent válogatott írásokat, másik része a hagyatékban meglévő kéziratok szövegeit tartalmazza. Az összeállítást Mihelics Vid munkásságának teljességre törekvő bibliográfiája egészíti ki.
FRENYÓ ZOLTÁN (1955) katolikus filozófus, a filozófiai tudományok kandidátusa, a történettudomány PhD-doktora. Az MTA (utóbb Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat) Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Filozófiai Intézetének 40 éven keresztül munkatársa. A Tomori Pál Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára. Kutatási területe egyrészt a keresztény filozófia története, másrészt a XX. századi keresztény társadalmi tanítás története.
