Heavenbreaker - Mennytörő - Éldekorált
A bátorság nem az, amit csinálsz. Hanem az, amit elviselsz.
A hatalmas Hauteclare-ház hercege az első, aki meghal. A tőrömmel a hátában.
Nem látta, hogy ez lesz. Nem számított a fattyú lányára, akinek az anyjával együtt kellett volna meghalnia - az ő parancsára. Ott kellett volna hagynia minket a Station többi éhező, közönséges csőcselékével.
Most már semmi sem maradt. Csak a jeges-fehér düh és az igény, hogy a Hauteclare-házat megfizettessem. Minden egyes átkozottat.
Még ha ez azt is jelenti, hogy meg kell lovagolnunk a Heavenbreakert - a háborúból megmaradt néhány hatalmas gép egyikét -, és meg kell küzdenünk a rendszer legvadabb nemeseivel.
Minden győzelem azt jelenti, hogy egy újabb ellenségem hal meg. És itt, az űr hideg terrorjában a gép és én egyként mozgunk, és minden ellenfelet el akarunk pusztítani - még akkor is, ha az valaki olyan, aki fontos nekem. Még akkor is, ha abba a valakibe beleszerettem.
Csakhogy nem vagyok egyedül. Többé már nem.
Mert van valami velem a gépben. Valami borzalmas. Valami... több.
És nem lehet megállítani.
